Méhek nélkül összeomlana a világgazdaság, de valóban válság fenyeget?

A szakértők évtizedek óta kongatják a vészharangot, hogy a világ méhpopulációja válságban van, márpedig beporzók (és különösen méhek) nélkül a globális növénytermesztés összeomláshoz közeli válságba kerülne. Érdemes azonban mélyebben megvizsgálni a kérdést, hogy kiderüljön, mekkora a méhek gazdasági hatása, és valóban kijelenthető-e hogy méhválság fenyeget.

A világ teljes élelmiszer-termelésének nagyjából 35 százaléka támaszkodik beporzókra. A Bayer elemzéséből az olvasható ki, hogy a kutatói vélemények szerint 200-350 ezer között van a beporzásban részt vevő fajok (ezek nem csak rovarok) száma, de magasan kiemelkednek közülük a méhek.

A pontos gazdasági hatásaikat nehéz felmérni, azonban az elemzés szerint a méhek és más beporzók nagyjából 235-577 milliárd dollár közötti értéket adnak hozzá a világgazdasághoz. Ez azt jelenti, hogy a globális mezőgazdaság ekkora értékben támaszkodik alapvetően a beporzók munkájára.

A méhek közül egyértelműen a mézelő méhek munkája a legfontosabb a mezőgazdaságban. Ezek a rendkívül hatékony rovarok lényegében bármilyen növényt képesek beporozni.

A mandula például szinte teljes egészében a mézelő méhek beporzásától függ. Ezen kívül mézelő méhek nélkül drámaian visszaesne például az áfonya, a tök vagy a görögdinnye terményvolumene is – számos más egyéb gyümölcsé mellett.

A méhek közösségi haszna olyan jelentős, hogy amerikai kutatások szerint egyetlen mézelő méhkolónia 100-szor többet ér a közösségnek, mint a méhésznek. Vagyis a méhek tényleges értéke nagyságrendekkel haladja meg az árukat.

A méz pedig – mondják a Bayer elemzői – jóval több, mint a beporzás egyszerű mellékterméke. A nektár önmagában is jelentős gazdasági ágazatot jelent, tekintve a rendkívül széleskörű felhasználási lehetőségeit – az élelmiszeripartól a szépségiparon át az egészségügyig.

A méhek mellett sokszor kevesebb figyelmet és elismerést kapnak az olyan vadon élő fajok, mint például a dongók. Ezek a rovarok ugyancsak nagyon jelentősen járulnak hozzá a mezőgazdasághoz – akár a méhkolóniák kiegészítőiként. Mi több, egyes növényeket hatékonyabban is poroznak be, mint a háziasított társaik. Virágzáskor például a mézelő méhek ezekkel a társakkal együtt biztosítják a bogyós gyümölcsök, a lucerna és a citrusfélék beporzását. Jóllehet a gazdasági értékük jóval kisebb, mint a mézelő méheké, ezek a vad, őshonos fajok nagyban segítik a beporzókat vonzó élőhelyek fenntartását, illetve javítják a termés minőségét és mennyiségét.

A méhek gazdasági hatásai azonban azért is nehezen felmérhetők, mert a beporzás alapvető szerepet tölt be a biodiverzitás fenntartásában. Következésképpen, a méhpopuláció drasztikus csökkenése számos közvetett negatív hatást eredményez. Az Oxford Economics elemzése például hangsúlyozza, a vadon virágzó növények közel 90 százalék támaszkodik a beporzókra (WWF becslés).

Az európai méhészet felé közeledve azt láthatjuk, hogy a kontinens legtöbb országa 1000 és 5000 tonna közti mézet képes előállítani évente – derül ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzéséből. A fennmaradó szükséges mennyiség tehát importból származik, aminek eredményeként 2022-ben az Európai Unió mézimportjának értéke 571 millió dollár volt. Az importált mennyiség jelentős része Kínából és Ukrajnából származott. Az EU ennél sokkal kisebb értékben exportál. Ugyanebben az évben a kivitel 87,3 millió dollárt tett ki. A legfőbb célországok Svájc, Szaúd-Arábia, Japán, az Egyesült Államok, valamint Kanada voltak.

Magyarországon több mint 21 ezer méhészet működik, melyek összesen 1,2 millió méhcsaládot tartanak – derül ki az elemzésből.

A hazai méztermés az elmúlt években igencsak változatos képet mutatott. Az elmúlt évtizedben, méztermelési szempontból, 2017 jelentette a legjobb évet, akkor 32 ezer tonna mézet termelt a magyar szektor. Ezt követően viszont látványos visszaesés volt megfigyelhető. Az elemzés rámutatott, 2019-re már csak 18 ezer, 2020-ra pedig mindössze 14 ezer tonna volt a magyar méztermelés, majd 2022-ben és 2023-ban, stagnálást követően, növekedési fordulat következett, aminek eredményeként 2022-ben 25 ezer tonna, 2023-ban pedig 20 ezer tonna volt a begyűjtött mennyiség.

Magyarország a termelési mennyiségével egyébként abban az európai elitcsoportban van, melynek tagjai évente (jellemzően) több mint 20 ezer tonna mézet termelnek. Ide tartozik még – rajtunk kívül – Spanyolország, Németország és Románia.

A kutatás megállapítja, hogy a korábbi szignifikáns csökkenések mögött számos tényező mutatható ki. Ilyenek például a nyári aszályok, a fák és növények virágainak gyors elszáradása vagy a tavaszi fagykárok kedvezőtlen hatásai.

Fogyasztói oldalról az elemzés hangsúlyozta, a hazai mézfogyasztás nagyjából 90 százaléka lakossági felhasználású, a maradék 10 százalékot pedig ipari létesítmények használják fel.

Noha az elmúlt 3-4 évben egyre többen vágtak bele méztermelésbe, részben annak köszönhetően, hogy Magyarország lehetővé tette a tevékenység adómentességét, a 2025-ös évben ismét számos nehézséggel néz szembe az iparág.

Boross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) elnöke júniusban az Agroinform.hu-nak azt nyilatkozta, az idei szezon az elmúlt 2-3 évtized legrosszabb akácméztermését hozta. A szakember hozzátette, a magyar méhészek a szokásosnak számító mintegy 1,2 millió helyett mindössze 600-700 ezer méhcsaláddal tudták indítani a szezont. A komoly állománypusztulás okát a szakemberek elsősorban a méheket támadó varroa atka elleni hatóanyagokkal szembeni rezisztencia erősödésében látják. Boross kiemelte, a megmaradt állomány tekintélyes részét a gazdák (kényszerűen) nem mézhordásra, hanem szaporításra használták. Amennyiben azonban egy-egy méhcsaládot két-háromfelé osztanak, akkor az már nem tud megfelelően termelni – tette hozzá.

A méhek gazdasági jelentősége tehát hatalmas, azonban érdemes feltenni a kérdést, valójában fenyegeti-e méhválság a világot. Az Egyesült Államokban például a Washington State University kutatói úgy számoltak, hogy az amerikai mézelő méhek kolóniáinak száma akár 70 százalékkal is csökkenhet 2025-ben. Mi több, az egyetem kutatói kimutatták, az USA-ban, az elmúlt évtizedben, évente átlagosan 40-50 százalékos volt a csökkenés.

A nemzetközi adatok azonban arra utalnak, hogy a drámai amerikai tendencia sokkal inkább belső sajátosság, és nem terjeszthető ki a világ egészére. Az Earth.Org által közölt elemzés például 1960 óta összevetette a regionális nemzetközi adatokat, és arra jutott, hogy az USA-ban valóban folyamatos csökkenés tapasztalható már az 1960-as évek óta. Ez elsődlegesen az élőhelyeken végzett környezeti pusztításnak, a károkozóknak való kitettségnek, valamint a klímaváltozásnak tudható be.

Ezzel szemben viszont az ázsiai országok közül többen is stabil vagy egyenesen növekvő populációt tudhatnak maguk mögött az elmúlt évtizedekben. Ezt a pozitív trendet olyan tényezők támogatták, mint a sokszínű természetes élőhelyek fenntartása, a kedvező klíma, a méhészet történelmi hagyományai, valamint a kereskedelmi méhészet megerősödése. Az elemzés kiemelte, Kína jelenleg a világ legnagyobb méztermelő országa, és az állam jelentősen tudta növelni a mézelő méhek populációját – ennek eredményeként pedig képes kielégíteni a globális importigény tekintélyes részét.

Az elemzés végső soron arra jut, hogy miközben Ázsiában és Afrikában valószínűleg tovább fog bővülni a méhpopuláció, Észak-Amerika tartós csökkenésre számíthat, amennyiben nem fordít sokkal nagyobb figyelmet a méhek (és élőhelyük) védelmére. Következésképpen, az egyes régiókban tapasztalható méhválság nem arra utal, hogy elkerülhetetlen globális problémával állunk szemben. Sokkal inkább arra volna szükség, hogy tanuljunk az elmúlt évtizedek legjobb gyakorlataiból, melyeknek ma is látható pozitív eredményeik vannak.

B. Á.