Globális hulladékválság fenyegeti a bolygót
Az Európai Unióban minden ember átlagosan 36,1 kilogramm műanyag csomagolási hulladékot termelt 2022-ben, így az EU-ban keletkezett összes műanyaghulladék 16 millió tonnát tett ki. Ennek pedig 40,7 százalékát, vagyis mintegy 6,58 millió tonna műanyaghulladékot hasznosítottak újra – derült ki az Európai Parlament (EP) összegzéséből, melyet az elemzők 2025 júniusában frissítettek.
Az adatokból az látszik, hogy bár az Unió igyekszik különböző eszközökkel fokozni a tagállamok újrahasznosítási arányát, és az országok egyre több műanyaghulladékot hasznosítanak újra, közben egyre több hulladékot is termelnek. Ezt támasztja alá, hogy 2012 és 2022 között közel 8 kilogrammal nőtt fejenként az EU-ban a műanyag csomagolási hulladék mennyisége.
Noha az újrahasznosítás a műanyaghulladék ártalmatlanításának leggyakoribb módja, nem sokkal marad el ettől az úgynevezett energia-visszanyerés (35 százalékos aránnyal). Ez olyan eljárást jelent, melynek során a hulladékot felhasználható hővé, villamos energiává vagy üzemanyaggá alakítják át különböző eljárások révén.
A jelentés kiemeli azonban, hogy az EU-ban látványosan fokozódott az újrahasznosítás. Míg a műanyag csomagolóanyagok újrahasznosításának aránya 2005-ben csupán 25,2 százalékos volt, ez 2022-re 40,7 százalékra emelkedett.
Az EP elemzése megállapítja, hogy az újrahasznosítás mértéke Európában még így is viszonylag alacsonynak tekinthető. Ez azért is probléma – teszik hozzá –, mert évente 19 és 23 millió tonna közötti műanyag kerül a talajba, a folyókba és az óceánokba. 2019-ben pedig a műanyagok 1,8 milliárd tonna üvegházhatásúgáz-kibocsátást generáltak (a globális emisszió 3,4 százalékát), ráadásul a becslések szerint 2060-ra a műanyagok életciklusához köthető kibocsátás meg fog háromszorozódni.
Közben az EU környezetvédelmi ügynöksége (EEA) úgy kalkulált, hogy csak az Unióban a műanyag értéklánc 193 tonna szén-dioxid-kibocsátást eredményezett – derül ki a jelentésből. Ezek legnagyobb része (63 százalék) műanyaggyártásból származott.
2022-ben a legtöbbet újrahasznosító országok Szlovákia (59,6 százalék), Belgium (54,2 százalék), illetve Németország (51,1 százalék) voltak, míg a lista alján Franciaország (25,2 százalék), Dánia (23,5 százalék), valamint Málta (16,4 százalék) állt.
Ha az Unió teljes hulladékképzését vizsgáljuk, akkor az látszik, hogy a háztartások mindössze 9 százalékos aránnyal vettek részt a hulladéktermelésben az Eurostat 2022-es adatai szerint. Ez szinte megegyezett a feldolgozóipar és a víz-, illetve szennyvízgazdálkodás területének hulladékképzésével (10-10 százalék), de messze elmarad a két éllovastól. A második helyen ugyanis a bányászat és kőfejtés állt 23 százalékkal, míg az első helyen – magasan – az építőipar kapott helyet, 38 százalékos hulladékgenerálási részaránnyal.
Magyarországon a MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. 2025 februárjában közölt adataiból az derült ki, hogy a városokban keletkezik a szelektíven gyűjtött csomagolási (papír, műanyag, fém) hulladék mintegy 75 százaléka. A jelentős városi koncentráció pedig részben annak tudható be, hogy a kisebb településeken sokkal ritkábban szállítják el a szelektív hulladékot a nagyobb városokhoz képest. A MOHU a szelektív hulladékgyűjtés javítása érdekében jelentette be az év elején, hogy az 5000 főnél népesebb településeken, ahol korábban csak havi egy alkalommal ürítették a szelektív csomagolási hulladékot tartalmazó kukákat, a továbbiakban kéthetente történik az ürítés. A MOHU közlése szerint a gyakoribb elszállítás 96 várost, és mintegy 1,5 millió lakost érint.
Mindeközben Magyarországon 2024-ben élesedett a kötelező visszaváltási rendszer (DRS), melynek első féléves eredményeiről szintén a MOHU számolt be januárban. A társaság azt közölte, hogy másodpercenként 100 darab palackot váltanak vissza az emberek, amihez a REpontokként működő boltok is nagyban hozzájárultak. A közlemény kiemelte, részükre a MOHU már fél év alatt több mint 7,2 milliárd forint kezelési díjat fizetett ki. Noha, több más országgal ellentétben, Magyarországon a 400 négyzetméternél kisebb alapterületű boltoknak nem kötelező csatlakozniuk a rendszerhez, a MOHU kiemelte, hogy a kiskereskedelmi egységek számára ösztönző lehet, hogy a vizsgált időszakban a fogyasztók 40 milliárd forint értékben választották a visszaváltási lehetőséget biztosító boltokban a helyben levásárolható utalványt.
Jóllehet Magyarországon számos intézkedés támogatja az újrahasznosítást, a világszerte 87 országban működő Sensoneo 2025-ös globális hulladékindexéből (Global Waste Index) az derült ki, hogy az ország helyzete sokat romlott az elmúlt években a hulladékkezelés terén. Az index 38 országot rangsorol, és míg Magyarország 2019-ben 16. helyen, 2022-ben pedig a 15. helyen állt, a 2025-ös listán már csak a 25. helyet foglaljuk el. Ennek oka az elemzés szerint, hogy miközben nőtt az egy főre jutó hulladék mennyisége, fajlagosan csak minimálisan változott az újrahasznosított mennyiség. Ez pedig növelte a hulladéklerakás arányát.
A jelentésből kiderült továbbá, hogy Észak-Amerika továbbra is drámaian rosszul teljesít a hulladékgazdálkodásban. Az Egyesült Államokban az egy főre eső hulladéktermelés 811 kilogrammról 951 kilogrammra nőtt 2022 óta. Az USA ebből 447 kilogrammot szállít hulladéklerakókba (ami különösen szennyező eljárásnak számít), de Kanadában ennél is magasabb, 67 százalékos ez az arány (az egy főre eső 684 kilogrammból). A hulladéklerakókba történő szállítás terén egyébként, a vizsgált országok körében, Izrael állt a legrosszabbul: az egy főre eső 650 kilogrammból 524 került lerakókba.
A listán egyetlen ország volt, amelyik egyáltalán nem él ezzel az eljárással: Svájc. Az alpesi állam mellett szinte minimális a hulladéklerakókba szállított (egy főre eső) mennyiség Japánban (3 kilogramm), Észtországban és Finnországban (2 kilogramm), valamint Belgiumban (1 kilogramm).
Globális kitekintésben pesszimizmusra ad okot, hogy a Circle Economy nevű thinktank májusban közzétett jelentése szerint világszerte, évente, a 106 milliárd tonna felhasznált nyersanyag mindössze 6,9 százaléka származik újrahasznosított forrásokból. Ez 2,2 százalékpontos visszaesés a 2015-ös szinthez képest.
A kutatók kiemelték, a probléma rendszerszintű. Ahogy ugyanis a globális fogyasztás a népességnövekedésnél is nagyobb ütemben bővül, a vállalatok egyszerűen nem érdekeltek abban, hogy fokozzák az újrahasznosított anyagok felhasználását. Bár sok cég megteszi ezt, a többség még az esetleges büntetések ellenére sem tesz eleget az elvárásoknak. Ez pedig azt jelenti, hogy a társadalmak világszerte több hulladékot termelnek, mint amekkora mennyiséget az újrahasznosító rendszerek kezelni tudnának – derült ki az elemzésből.
A szakemberek kiemelték, még ha minden újrahasznosítható anyagot valóban újrahasznosítanának (ami a nehézségi fok és a költségek miatt nagyon valószínűtlen), a globális újrahasznosítási ráta akkor is csupán 25 százalékos lenne. A kutatók úgy látják, a fogyasztás csökkentése nélkül elkerülhetetlennek tűnik a globális hulladékválság.
A kutatásból kiderült továbbá, hogy a nyersanyagok globális kitermelése több mint megháromszorozódott az elmúlt fél évszázadban – nemrég értük el az évi 100 milliárd tonnás határt. A prognózisok alapján pedig 2060-ig további 60 százalékos növekedés várható.
Közben a nyersanyagok egy főre eső (átlagos) fogyasztása az 1970-ben mért 8,4 tonnáról 12,2 tonnára emelkedett 2020-ban. Ez a fogyasztási növekedés azonban rendkívül egyenlőtlenül alakult az országok és régiók között. A magas jövedelmű országok ugyanis hatszor annyit fogyasztanak, mint az alacsony jövedelműek – fejenként 24 tonna a 4 tonnával szemben. Mi több, csak az Európai Unió tagállamai és az Egyesült Államok adja az éves nyersanyagfogyasztás több mint felét, miközben ezen országok népessége a Föld lakosságának csupán 10 százalékát teszi ki.
Az adatokból tehát az látszik, hogy miközben egyértelműen pozitív fejlemény az újrahasznosítási arányok javulása, a fogyasztás és az ebből adódó hulladékgenerálás lendületes növekedése mellett (különösen a magas jövedelmű államokban) nehéz lesz elkerülni a hulladékválságokat, ha nem kezeljük a strukturális gazdasági kihívásokat.
B. Á.